Egyszerűen hányni tudnék azoktól a zenéktől, amiket anya most hallgat. Fel is raktam a fejemre a fülest és jól felcsavartam a hangerőt. Nem érdekel, ha egyszer megsüketülök, tényleg nem. Egyszerűen azt érzem, hogy darabjaimra hullok és innen már tényleg nincs visszaút. De mit tehet az ember, ha legszívesebben világgá kiáltana mindent és nem érdeklik már a következmények, hogy mi lesz ezzel a kibaszott kurva élettel és, hogy mi lesz ezután? Nem tudom mi a szomorúbb tönkretenném az ő életüket vagy az, hogy a magam szenvedésének tudnék megint olyan könnyen véget vetni. Kellene egy hely, valaki akibe kapaszkodni tudnék, de mégis annyira félek ezt az egészet a maga rémes valójában ráönteni teljesen valakire, összetörni valaki előtt és megmutatni, hogy igen innen így már nincs tovább. Tényleg kezelésre szorulok.
